2018. április 26.

ZDF-VIDEÓ: Kuka helyett tányér – Az étel értéke

plan b: Teller statt Tonne

Fast ein Drittel der Lebensmittel in Deutschland landet laut WWF im Müll: krumme Möhren, abgelaufene Joghurts, der Kühlschrank zu voll. Eine Verschwendung, die schmerzt. Doch es gibt viele Ideen, wie wir Essen vor der Tonne retten können.
A tej szavatossági ideje lejárt. De muszáj emiatt egyből kidobni? Németországban sok élelmiszer köt ki a kukában a fazékban vagy a tányér helyett. Egy olyan pazarlás ez, ami sokaknak fáj, ezért ők új ötletekkel és régi receptekkel mentik meg az ételt.

Bergen, Norvégia

Mette Nygard Havre a neve annak a kétgyermekes anyukának, aki két évvel ezelőtt egy igazi népi mozgalmat indított útnak. Norvégiában ő az első élelmiszerpazarlás ellen tüntető aktivista. Régebben Mette Norvégia legnagyobb újrahasznosító cégénél dolgozott. Gyermekeinek, Oskarnak és Matilde-nek is mesélt arról a sok élelmiszerről, ami a város háztartási hulladékgyűjtőjében landol.

Mette: "Eleinte csak azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy itthon kevesebb élelmiszer-hulladékot termeljünk. Azonban most már minden norvégot arra buzdítunk, hogy kövesse a példánkat. Ha szeretnél valamit a környezetért tenni, akkor a saját környezetedben kell elkezdened. Ha rájössz arra, hogy az élelmiszereket a szavatossági idejük lejárta után is elfogyaszthatod, akkor nem dobsz ki mindent egyből a kukába. Ez a környezetnek is jó."

Ez a tej már öt hetes. Meginni már nem lehet, azonban goffrit sütni még pont jó. Mette, Matilde és Oskar már a fél országot meggyőzte erről.

Mette: "A tej dobozán ma már konkrétan rajta van a nevünk: 'Köszönjük a Nygard Havre családnak' – ezek mi vagyunk – Bergenből, akik felszólítottak minket arra, hogy változtassuk meg a szavatossági időt. És ezt a tejgyár írta rá. A legfontosabb, hogy jól megvizsgáljuk magát a tejet. Ez a tej valóban nagyon régi, azonban láthatjuk, hogy még mindig jól néz ki. De ha megszagoljuk ... – Meg akarod szagolni, Matilde? – ... egyértelmű, hogy már nem jó. Azonban emiatt még sokáig nem kell kidobnunk. Goffrit akarunk belőle sütni.Még nem csomósodott meg, még rendben van." 

A nyolc éves Oskar és a tizenkét éves Matilde megtanulták, hogy az orrukra hallgassanak. Ők nem keverik össze – sok más emberrel ellentétben – a szavatossági idő jelzést a kidobás idejével. Semmit sem dobnak ki. Ebből az ötletből született Mette kampánya, a „Spis opp Maten” – „Edd meg az egészet”.

A közösségi médiában Mette beindított egy folyamatot egy új fajta szavatossági idő jelölésért.

Mette: 40.000 ezer követőm van. Közülük sokan naponta kérdeznek meg arról, hogy részt tudok-e venni ebben vagy abban a projektben. Nem tudok mindenben személyesen segíteni, ezért gyakran továbbítom kérdéseiket vagy fotóikat közvetlenül a cégeknek. Az én kampányom azt bizonyítja, hogy minden ember képes valamit megváltoztatni, ha akarja. – Mette kampánya ezzel egy gyengepontra tapintott.

Jæren, Norvégia

A Jærenben található tejfeldolgozó üzemben Mette üzenete nyitott fülekre talált. Bent Myrdahl üzletvezető hajlandó volt átgondolni egy másfajta szavatossági idő jelzés bevezetését.

Bent: "Ezt üzente nekem Mette Twitteren keresztül: Megkért, hogy egy pontosabb szavatossági dátumot nyomtassunk a csomagolásra. „Az adott dátumig jó, de azután sem rossz.” – Az üzletvezető Mette szövetségesévé vált. – "Mi fogyasztó-orientáltak vagyunk és folyamatosan jelen vagyunk a közösségi médiában. Figyelünk." 

Bent Myrdahl és csapata fél éven át kutatta a tökéletes, pontos megfogalmazást.

Bent: "Tízből kilenc norvég nem akarja kidobni az élelmiszereket, és ez most erre emlékezteti őket: Amikor ezt a mondatot olvassák, eszükbe jut, hogy ők maguk ellenőrizzék, szagolják meg vagy kóstolják meg a tejet, mielőtt kidobják. Ezért választottuk a feliratot: „Az adott dátumig jó, de azután sem rossz.”

A tejfeldolgozó üzem több mint száz emberrel kóstoltatott tejet: Meghaladta a tej a szavatossági időt vagy sem? Senki sem tudta megállapítani íz alapján. A szavatossági időt fogyasztóvédelmi szempontból találták ki. Garantálja a termék frissességét – helyes tárolás esetében – a megadott dátumig, azonban nem jelenti azt, hogy a termék azután meg is romlik. De sok ember ezt rosszul értelmezi. Aki kevesebb dolgot dob ki, annak kevesebb újra van szüksége. A tejfeldolgozó üzem forgalomvisszaesésre számított. Ezzel szemben az eladások száma 17%-kal növekedett.

Schorfheide, Németország

Berlintől nem messze szarvasok, őzek és vaddisznók élnek. Schorfheide egy közkedvelt vadászati terület. A Berlin-Kreuzbergből jövő nagyvárosi Christoph Hauser szívesen jön ide. Ő saját éttermet vezető szakács. A vad, ami az általa megbízott vadász keze által az ő asztalára kerül, ebből az erdőből származik.

Christoph: "Számomra az a fontos, hogy közel legyek a termékhez, tehát kijövök ide, hogy lássam, honnan származik a termék, maga az állat. Hogy ki mit és hogyan kezd vele." 

Jörn Korte (vadász): "Christoph-nak alapvetően az egész állatra szüksége van: a fejtől, a háton át, egészen a combokig. És a belsőségeket is szívesen felhasználja."

Amiktől egyébként más esetekben Jörn Korte nehezen szabadul meg. Néha ki kell dobnia az állatok szívét, veséit, borjúmirigyét, gyomrát és nyelvét.

Christoph igénybe veszi a teljes állatot, hogy egy élőlényt ne szemétként kezeljen. Szerinte az élelmiszerpazarlás a folyamat legelején kezdődik, mielőtt a termék a boltok polcaira kerülne. Ezért számára egyértelmű, hogy a belsőségek is a tányérra, és nem szemétre valóak, még akkor is, ha ez nem mindenkinek való munka. Amit nem lehet felhasználni, azt még az erdőben elássák. Minden mást hasznosítani tud Christoph.

Christoph: "Kötöttünk egy jó kis megállapodást. Ha például sok csont megmarad, amit Jörn nem tud eladni, akkor mi azt átvesszük, és szószokat vagy leveseket készítünk belőlük, amiket aztán ilyen formában eladunk." 

Így már csak a bundától kell megszabadulni. Christoph 230 eurót fizetett a fiatal vaddisznóért, és még csak most jön a munka nagyrésze. Egy szakács megkönnyíthetné saját dolgát, hiszen a vásárcsarnokból beszerezheti a húst, de Christoph nem ezt teszi.

Berlin

Christoph Hauser éttermének a „Herz und Niere” („Szív és vese”) nevet adta annak ellenére, hogy az étlapon nem csupán belsőségek szerepelnek. Mivel ez az ő missziója: az embereket arra emlékeztetni, hogy egy állat több egy bífszteknél. Christoph három hónapot tanult pluszban egy hentesnél. Ő mindenből akar valamit készíteni; egy olyan kreatív konyhát vezet, ami semmit sem pazarol el. A hát és a comb a szárítószekrénybe kerül. Két heti utánérés következik. Az orrtól egészen a farokig, Christoph mindent hasznosít.

Christoph: "Az ember szakácsként általában egyáltalán nem teszi fel magának a kérdést, hogy mi történik a többivel? Ha valaki egyszer az egész állatot egyben látja, hogy az hogy néz ki vagy, hogy mekkora a hasa, aztán pedig a főzésre készen álló gyomor megérkezik a henteshez, akkor azt gondolhatja magában: Hol van a has másik harmada? Hová tűnt? A legjobb esetben egy kolbászfeldolgozóban köt ki, de rosszabb esetben állateledelt készítenek belőle, vagy más területeken hasznosítják, legrosszabb esetben kozmetikai termékek összetevőjeként."

Csupán ötven százalék, egy lemészárolt állat fele kerül hús vagy kolbász formájában a tányérra. A vaddisznó maradék részeit húsdarálóval darálják le. Vaddisznószalámi, finoman pácolva. Christoph: "Ha az egész állatot megvásároljuk, természetesen át kell gondolnunk, hogy hogyan tudjuk a leghatékonyabban feldolgozni. Ezért készítünk mi magunk is szalámit és sonkát, hogy az egész pénzügyileg is kifizetődő legyen. – Értékesíteni azt, amit más kidob."

Élelmiszerek egy berlini bio-élelmiszerboltból.

Tobias Goecke hozta magával őket. Eladhatatlanok annak ellenére, hogy még hasznosíthatóak. Lejárt szavatosságúak vagy kicsit sérültek – azonban emiatt máris ki kéne dobni őket? Tobias: "Nagyon szomorú és szívszaggató, amikor azt látjuk, hogy ezeket az igazán jó élelmiszereket kiválogatják, mert mindig a termelőkre és az erőforrásokra gondolok, melyek részt vesznek ezeknek az élelmiszereknek a termesztésében: föld, víz, energia, szállítás. És lényegében mindez a kukába kerül, amikor kidobják ezeket." 

A legnagyobb élelmiszerpazarlás minden esetre nem az áruházakban megy végbe, hanem otthon. A World Wildlife Fund szerint Németországban évente 18 millió tonna élelmiszer kerül szemétbe – majdnem az összes táplálék egyharmada. Ebből csupán 82 kg – fejenként – magánháztartásokból származik.

Tobias: "A mandarinok és narancsok esetében legtöbbször az a helyzet, hogy egyetlen egy rossz közülük, de a többi teljesen rendben van. Mi azt az egyet kiválogatjuk a többi közül, ami valóban rossz vagy penészes és ehetetlen, a többit pedig megtartjuk."

Tobias és más önkéntesek hetente 120 kg élelmiszert mentenek meg, amit egyesületük konyhájára visznek. Eladni nem szabad nekik ezt az ételt, különben jogilag felelnének érte. Ehelyett az ételmentők saját rendezvényeiken saját készítésű ételeket kínálnak fel önkéntes adományokért cserébe.

A Franciaországból származó Carotta Denis szakácsként kötelezte el magát ebben az ügyben. Az ételmentők fényképek formájában dokumentálják termésüket, azt bizonyítva ezáltal, hogy milyen ehető dolgok kerülnek kukába. A kezdeményezés neve „The Real Junk Food Project”. Egy ötlet Angliából.

Carotta: "Itt mindig olyan élelmiszerek állnak rendelkezésünkre, amiket épp behoznak. Aztán végiggondoljuk, hogy abból milyen egészséges és finom ételt varázsolhatunk. Ez a kenyér itt már nem értékes a boltban, mert tegnap sütötték. Mi kísérletezünk és új technikákat találunk ki arra, hogy ezt a kenyeret, gyümölcsöket vagy zöldségeket hogyan használhatjuk fel." 

Cukorból, kenyérből és almából ma sütemény készül.

Carotta: "A legfontosabb, hogy az ételek ne a szemeteseket, hanem a hasakat töltsék meg. Minden csütörtök este egy büfével várjuk mindazokat, akiknek kedvük van velünk falatozni. Mindenki annyit adományoz, amennyit számára az étel ér. De segíthetnek akár egyszerűen a főzésben is, vagy ilyesmi."

Azt, hogy hogyan készül finom étel a mai bolti hulladékból, workshopokon adják tovább. Ezen kívül tippeket és trükköket is megosztanak az érdeklődőkkel arról, hogy hogyan lehet az ételeket tovább tartósítani. Mindeközben már 127 „The Real Junk Food” kávézó létezik Nagy-Britanniában, Franciaországban és Ausztráliában. Berlinben is nagy érdeklődésnek örvend az ötlet a kísérletezni vágyók körében.

Tobias: "Egyszer 20 kg bio-áfonyát kaptunk Chiléből. Ezek megkerülték az egész Földet azért, hogy itt kishíján a szemetesben kössenek ki."

Főzés – egy igazi közösségi élmény és aktív állásfoglalás az élelmiszerpazarlás ellen. Receptek kipróbálása olyan hozzávalókból, amelyek a kereskedelemben értéktelennek számítanak. A megmentett gyümölcsből ma lekvár készül. És így a szülők és nagyszülők tudása újra felfedezésre és felhasználásra kerül.

Bergen, Norvégia

Mette, Oskar és Matilde bebizonyították, hogy egy családi projekt mit képes elérni. Az ötletük sok mindent megváltoztatott Norvégiában.

Mette: "Nem csupán a tejes dobozon tűnik fel az új fajta szavatossági dátum, hanem például a Creme Fraiche terméken is. Ez még konkrétan hat hónappal a szavatossági idő lejárta után is fogyasztható. Örülök, hogy idő közben még több tejüzem kezdte el használni az új kifejezést: 'Az adott dátumig jó, de azután sem rossz.' Ez a lekvármárka is részt vesz a kezdeményezésben. Ha ma szétnézünk egy norvég hűtőben, észrevehetjük, hogy valóban sok minden megváltozott. Ez tényleg nagyon jó." 

A lejárt szavatosságú élelmiszerek a megfelelő módon felhasználva még finomabbak is tudnak lenni.

Mette: "A groffri tésztájához most a régi tejet használtuk. Meginni már nem lehetett volna. De a goffri íze teljesen normális. A nagymamám mesélte, hogy ők régen szándékosan azt a tejet használták fel a sütéshez, ami már savanyú volt, mert úgy a fánk és a palacsinta egyszerűen finomabb. Nekünk is ezt kell tennünk. Matilde és Oskar megtanulták, hogy saját ízlésükre hagyatkozzanak." 

Jæren, Norvégia

Mette és gyermekei kezdeményezésükkel számos céget ejtettek gondolkodóba. Most már az ország legnagyobb tejüzeme, a Tine nevű cég is csatlakozott elődjeihez és elkötelezte magát az újfajta szavatossági jelzés mellett, aminek megfogalmazásában Bent is részt vett.

Bent: "Ez egy Tine tejesdoboz, amin a szöveg a mi tejüzemünkről lett lemásolva: 'Az adott dátumig jó, de azután sem rossz.' Az, hogy ugyanazt a mondatot választották, előnyös a fogyasztók szempontjából. Így kevésbé zavarja őket össze." 

A szavatossági idő az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek kidobják az ételt. Az Unió azt fontolgatja, hogy teljesen eltörölje és egy valós esedékességi dátumot adjon meg. Felmerül a kérdés, hogy mennyire lenne ez kockázatos?

Bent: "Saját hazai próbálkozásainkból tudjuk, hogy a termékek még sokáig megőrzik jó minőségüket a szavatossági idő lejárta után is. Ez biztos."
Andreas Vestvik (értékesítési vezető): "Úgy ellenőrizhetjük, hogy egy tojás jó-e még vagy sem, hogy vízbe tesszük: ha lesüllyed az edény aljára, akkor még jó, de ha a víz felszínén marad, akkor már romlott."

Eddig tizenként nagyvállalat állapodott meg a kormánnyal, hogy 2030-ig a felére csökkentsék az élelmiszerpazarlást. Ezt az EU tagállamai is kitűzték célul.

Bent: "Nagyon boldogok vagyunk, hogy már sok céget meggyőztünk arról, hogy csökkentsük az élelmiszerpazarlást. Most az egész világon szeretnénk a vállalatokat arra ösztönözni, hogy ugyanígy cselekedjenek." – Norvégia a bizonyíték arra, hogy már a kis megoldások is óriási különbségeket eredményeznek.

Kokkedal, Dánia

Dániában az új szemlélet kialakítása már az egészen kicsiknél kezdődik. Az olyan óvodákban, mint a kokkedali, a gyerekek a tábortűznél egy fontos leckét tanulnak meg: azt, hogy hogyan kell olyan élelmiszer-maradékokból főzni, amiket a helyi élelmiszerbolt alapesetben a szemétbe dobna. Nap mint nap nagyjából 700 gyerekre felügyelnek ebben az óvodában. Már a kétéveseket is fogékonnyá teszik a téma iránt.

Kristina Avenst (óvónő): "Dániában évente 303 ezer tonna olyan élelmiszer kerül szemétbe, ami a boltokban fölöslegessé válik. Mi szeretnénk ezt a számot lecsökkenteni. Úgy gondoljuk, hogy az a hétszáz gyerek, aki az élelmiszer-pazarlásról tanul, a szülőket is befolyásolni tudja, ezért ha az almán esetleg van egy barna folt, attól még szívesen és nyugodtan használják fel az almás sütemény elkészítéséhez." 

Dán pedagógia spagettivel és friss zöldséggel. A szülők tanulhatnak saját gyeremekeiktől. És a főzés után keletkező hulladékok oda kerülnek, ahová valók: a komposztrakásra. Ez a nap különleges a kicsik számára. És a legszebb ajándék a szülinapos számára egyértelműen nem a sütemény volt.

- Mi volt ma a legszebb számodra, Valdemar?
Valdemar: "A répahámozás és felszeletelés. A többire már nem emlékszem." 

- El tudod képzelni, hogy ha nagy leszel, ételeket készíts?
Valdemar: "Szakács szeretnék lenni." 

- Mit szeretnél sütni?
Valdemar: "Ha nagy leszek, egy pizzériában szeretnék dolgozni."

Dánia felvette a harcot az élelmiszer-pazarlással. Az utóbbi öt évben 25%-al kevesebb hulladékot termeltek, mint azt megelőzően. Ez egy óriási előrelépés.

Koppenhága, Dánia

A fővárosban egy fiatal cég két év alatt Európa egyik legígéretesebb start-up-jává vált. Klaus Pedersen a „Too Good to Go” nevű applikáció egyik kitalálója. A szójátéknak kettős értelme van: kár kidobni, de még jó elvinni. Máris több mint 5000 gasztronómiai vállalat és három millió felhasználó csatlakozott a kezdeményezéshez. Megmentik az ételt és közben pénzt is keresnek. Ez egy nyertes-nyertes helyzet mindenki számára.

Klaus Pedersen (alapítótag): "Thomas ötlete volt. Egyszer felhívott és azt mondta: 'Klaus, van egy őrült ötletem. Azonnal Koppenhágába kell jönnöd.' – Klaus elment és egyáltalán nem találta őrültnek barátja ötletét.

Thomas Momsen (ötletgazda): "Késő este egy büfé étteremben voltam és olyan sok félig tele tányért láttam az asztalokon, hogy feltettem a kérdést: 'Mi történik ezután ezzel az étellel?' A pincérnő csak annyit mondott: 'Ki kell dobnunk.'"

A húszas éveik közepén járó fiatalokban felütötte fejét a közösségi lelkiismeret. Kidobjuk az ételt, miközben máshol emberek éheznek? A nemzeti közegészségügyi hatóság kiszámolta, hogy mindaz az élelmiszermaradék, ami a kukában végzi, könnyedén elég lenne ahhoz, hogy a világ összes éhezője jól lakjon.

Klaus: "Eleinte azon gondolkodtunk, hogy önkéntes alapon működjön-e a dolog. Azonban szétnéztünk ebben a szektorban és láttuk, hogy nagyon gyorsan bebuknak az olyan szervezetek, amelyek adományokra alapoznak, ha azok váratlanul elmaradnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy minden eladott ételért elkérünk egy kicsi összeget. Így az üzletünk hosszútávon fenntartható lesz."

Ez az összeg: 1 euró eladott ételenként. A Koppenhága belvárosában található neves étterem, a Cassiopeia, az első résztvevők között volt.

Az egyik vendég elmagyarázza, hogyan működik ez: "Valóban nagyon egyszerű az egész. Az alkalmazás felsorol egy listát azokról az éttermekről, akik részt vesznek ebben. Kiválasztasz egyet és megkapsz minden információt az ajánlatokról, az árakról és arról, hogy hány darab menü maradt még."

Röviddel zárás előtt a Cassiopeia étterem eladja a napi maradékokat. Tíz fogás a „Too Good to Go” felhasználóinak. Egy olyan menüért, ami alapjáraton 29 euróba kerül, az applikáció használók csupán 4 eurót fizetnek.

Maja Liffar Ulk (étteremvezető): "Ahelyett, hogy ki kelljen dobnunk az ételt, inkább továbbadjuk. Így nem szennyezzük annyira a környezetünket, mivel kevesebb ételt dobunk ki. És sok vendég kap finom ételeket kevés pénzért. Tehát ez egy nyertes-nyertes helyzet mindenki számára." 

Saját elmondásuk szerint, az éttermek két és fél év alatt már három millió fogást mentettek meg a kukától az alkalmazásnak köszönhetően. Ennek ellenére, a szakértők becslése szerint egy átlagos EU-polgár hetente két kg élelmiszert dob a szemétbe. Dániában az élelmiszerhulladék többek között a szemétégetőben köt ki. Az organikus hulladékból biodieselt készítenek. Ez környezetbarátnak tűnik és végül minden értékesítésre kerül. Azonban ezért a szemétért, mint a lejárt tej, a görbe répák vagy az állati belsőségek, értékes földet műveltek, öntöztek és trágyáztak. Ezért a szemétért mangókat szállítottak a fél világon keresztül és állatokat mészároltak le.

Berlin

Semmit sem elpocsékolni – ez Christoph hitvallása. Ezért, amit az étteremben nem szolgál fel, gyorsan befőttesüvegbe kerül.

Christoph: "Ha hűek szeretnénk maradni a koncepciónkhoz, természetesen sokkal több minden felmerül, sok ragu, szósz és leves marad meg. Ezért hoztuk létre a „Weck die Heimat” nevű kis céget. A „wecken” szó egyrészt a tartósításra, másrészt az öntudatra ébredésre vonatkozik, valamint arra, hogy hozd vissza a gyerekkorod emlékeit." 

Az állat minden részét hasznosítani – ez egy szakács tiszteletének kifejezése. Ugyanez vonatkozik a zöldségekre is. A répát is teljes mértékben feldolgozzák. Christoph: "Nagyon sokat kísérleteztünk. Ha valamiből túl sok van, amit teljesen fel kell dolgoznunk, akkor megpróbáljuk még a zöldségek héját is hasznosítani." 

A répa héjából friss lé készül egy finom szószhoz. A többit a zöldségkenyérbe gyúrják. És a levelek? A levelekből egy szokatlan, saját fejlesztésű specialitás készül: a répazöld-szorbet. Attól függően, hogy a természet épp szezonálisan és regionálisan mit kínál, ilyen és hasonló fantáziadús menük születnek.

A menü a brandenburgi erdőből származó vaddisznóból készült különböző fogásokból áll. A „Herz und Niere” nevű étteremben a név adja a programot. Azok az állati részek, amelyek más éttermekben ritkán kerülnek feldolgozásra, itt főszerephez jutnak. Ami korábban magától értetődő volt, ma már feledésbe merült: az étel értéke.

Christoph: "Az ember mindig végiggondolja, hogy szombaton az egész hétre bevásárol. Vásárol mondjuk egy levesbe való tyúkot, aztán hétfőn megfőzi a levest, kedden pedig mondjuk egy másik csirkecombból készült étel szerepel a menüben. Ha a negyven vendégből, aki este nálunk vacsorázik, ötöt meg tudunk győzni a koncepciónk hitelességéről és annak alkalmazásáról, hogy az egész állatot felhasználjuk a főzéshez, akkor már megérte és egy lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz."

És ha esetleg visszaküldenek egy fogást vagy teljes adagok maradnak meg, akkor Christoph Hauser is a dán „Too Good to Go” alkalmazást használja. 3,9 euróba kerül egy fogás annak, aki elmegy az ételért és így megismeri a ház ételeit és filozófiáját.

A sok kis kezdeményezés és kiváló ötlet megmutatja, hogy mindez hogyan működhet a hétköznapokban. Hulladékmentes boldogság – működik!

Forrás: ZDF, 2018. március
Fordította: Nagy Laura, az Élelmiszerklub Alapítvány önkéntese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kulcsszavak

1% (2) 2005 (20) 2006 (21) 2007 (62) 2008 (104) 2009 (71) 2010 (7) 2011 (161) 2012 (1002) 2013 (403) 2014 (309) 2015 (306) 2016 (261) 2017 (142) 2018 (35) adalékanyag (3) áfa (3) áfonya (3) agrárium (196) Agrármonitor (6) akciós újság (16) AKI (811) Aldi (9) alkohol (10) állat (50) állateledel (4) alma (60) Amazon (3) Amerika (75) AMI (41) ár (41) árak (24) árbevétel (28) Argentina (3) árpa (15) ásványvíz (15) AT REL (32) Auchan (2) Ausztrália (4) Ausztria (135) bab (32) bárány (41) baromfi (135) bébiétel (1) befőzőszer (1) BellResearch (1) bimbóskel (1) bio (37) birsalma (4) BMI (1) bodza (3) bogyósok (4) Bonduelle (1) bor (129) borjú (18) borsó (18) Borsodi (1) brokkoli (10) BSI (59) Bulgária (1) Bunge (3) burgonya (60) búza (100) büfé (1) CBA (1) cékla (26) cereália (1) Chile (2) cikória (1) címke (8) Ciprus (1) Coca-Cola (1) convenience (1) Coop (1) cukkini (3) cukor (41) cukorka (3) cukorrépa (7) Csehország (5) cseresznye (26) csirke (80) csokoládé (8) csomagolás (10) Dánia (1) Danone (1) decilisek (1) Dél-Afrika (4) Destatis (6) dezodor (1) diétás (1) digitális (3) dió (38) direkt marketing (1) diszkont (1) divat (1) dohányzás (1) Dreher (1) Drogerie Markt (1) e-szám (1) EAFRD (9) édesítőszer (2) édesség (14) Édességgyártók Szövetsége (3) éel (1) EFKO (1) ÉFOSZ (1) egres (8) eladáshely (1) élelmiszer (285) élelmiszer-biztonság (16) élelmiszeripar (17) Élelmiszerklub Alapítvány (60) előadás (1) előírás (16) energiaital (5) eper (28) Erasmus+ (28) értékesítés (2) ételízesítő (2) Étkezési szokások (1) étolaj (5) EU (15) EUFIC (14) Európai Unió (215) fagylalt (4) Fanta Trendriport (3) Fehér Könyv (1) fehérrépa (1) feldolgozás (1) felmérés (2) felvásárlási ár (741) Female Farmers (19) fenntartható fejlődés (2) fenntarthatóság (4) férfiak (1) fesztiválok (1) fiatalok (44) foglalkozás (1) fogyasztás (52) fogyasztói ár (36) fogyókúra (2) fokhagyma (42) Franciaország (11) Fresfel (1) Frischeparadies (1) friss (11) friss húskészítmények (5) Frutura (1) funkcionális élelmiszer (2) fűszerek (5) fűszerpaprika (5) gabona (60) galamb (5) gasztronómia (5) gesztenye (13) gesztenyekrém (1) GKI (2) gomba (30) Google (1) görögdinnye (23) Görögország (2) grafikon (1) Greenpeace (1) Gutes vom Bauernhof (1) GVH (3) gyártók (3) gyerekek (5) gyorsfagyasztott (3) gyümölcs (78) gyümölcslé (12) HACCP (1) hal (7) háztartási vegyiáru (1) háztartások (8) Heineken (1) helyi (1) Heumilch (1) hipermarket (2) Hofer (4) Hogyan készítsük (1) Hollandia (3) honlap (1) Horvátország (2) hungarikum (1) Hungary-Meat (2) Hungrana (3) hús (13) húskészítmények (5) húsvét (6) IAASTD (1) ICG (1) idősek (1) import (2) innivaló (2) interjú (1) Internet (10) Interspar (3) intervenció (1) Ipsos (1) irányelv (13) iskola (1) ital (2) jeges tea (1) jégkrém (11) joghurt (5) jövedelem (3) juh (47) K+F Konzervkutató (1) kacsa (61) kajszibarack (19) kakaó (1) kakas (21) kampány (1) káposzta (49) karácsony (5) karalábé (34) karfiol (43) Kärnten (2) kávé (7) kecske (18) kefír (1) keksz (5) kelbimbó (13) kelkáposzta (20) keményítő (1) kenyér (11) képzés (13) kereskedelem (70) kereskedelmi márka (10) kereskedő (1) kereső szavak (1) kertészet (11) készétel (1) ketchup (1) kézműves (6) kiadások (4) Kidcomm (1) kínai kel (13) kiskereskedelmi cenzus (2) Kiskereskedelmi Index (47) kistermelő (160) kommunikáció (2) konzerv (1) Kopint-Tárki (7) kozmetikum (1) köles (2) környezetbarát (3) körte (46) közétkezés (1) közterület (1) KSH (1368) kukorica (106) KutatóCentrum (1) külkereskedelem (22) Label Rouge (1) láncok (13) Ländle (2) lángos (1) Lekkerland (1) lekvár (4) lencse (15) Lengyelország (4) leves (1) LGV (1) liba (61) Lidl (7) liszt (4) (1) logisztika (1) Macedónia (1) magyar (20) mák (21) malac (8) málna (15) malomipari termék (2) Málta (1) mandula (15) margarin (5) marhahús (77) márka (70) márkahűség (2) marketing (78) Mars (2) Masmi (1) MÁSZ (1) MÉ Magyar Élelmiszerkönyv (38) MÉBiH (14) média (2) MÉDOSZ (1) meggy (26) méh (5) Merkur (3) Metro (1) méz (48) mezőgazdaság (9) mikulás (1) mobil telefon (1) Mogyi (1) mogyoró (13) Müller (1) müzliszelet (1) Nagy-Britannia (6) Nagybani Piac (5) nápolyi (1) napraforgó (18) naspolya (1) nektarin (6) Németország (84) nemzetközi (5) Nestlé (2) Nielsen (61) nők (25) nrc (2) nyomonkövethetőség (3) nyugdíjasok (2) nyúl (29) OÉTI (3) október (4) olaj (3) olajos növény (4) Olaszország (7) online (3) Oroszország (12) öko (17) ökológia (1) ökotermékek (3) Örményország (1) őstermelő (4) őszibarack (26) padlizsán (12) palacsinta (1) paleo (1) pálinka (1) pályázat (33) Pápai Hús (1) paprika (51) paradicsom (57) paraj (1) parasztgazdaság (29) pazarlás (3) pékség (1) péksütemény (10) pénzügy (12) Penny Market (4) petrezselyem (25) pezsgő (4) piac (9) piackutatás (5) Pick (3) piskóta (2) Piszkei Öko (1) plakát (2) Planet Retail (1) póréhagyma (16) Portugália (3) POS (1) PR (1) praliné (1) PricewaterhouseCoopers (2) Progresszív magazin (12) pulyka (64) puszdeli (1) PWC (8) rágcsálnivaló (1) Reál (1) reggeli csemegék (2) regionális (11) reklám (4) rendezvény (8) repce (4) Research International Hoffmann (1) retek (26) Rewe (3) ribizli (7) Riceland (1) ringló (3) rizs (5) Románia (10) Rondo (1) rozs (12) rövid ellátási lánc (33) sajt (26) saláta (28) sárgabarack (20) sárgaborsó (10) sárgadinnye (18) sárgarépa (45) sertés (89) sertéshús (71) SGS (11) ShopperTrends (3) Sikertermék (1) Slow Food (2) Small Food Business (47) (2) sóska (20) sör (20) Spanyolország (9) Spar (5) spárga (23) spárgatök (16) spenót (27) Steiermark (4) Stilton (1) Sutterlüty (1) sűrített tej (1) sütőipari termék (2) sütőtök (1) Svájc (2) Svédország (1) szabadalom (1) szabadidő (1) szaloncukor (1) szamóca (18) száraz tészta (2) szarvasmarha (53) szeder (5) szénatej (2) Szerbia (2) Szilasfood (2) szilva (21) Szinapszis (1) színezék (1) Szlovákia (16) Szlovénia (1) szója (13) Szonda Ipsos (14) szőlő (20) találkozó (18) tanulmány (15) tápérték (1) táplálkozás (18) Tárki (1) tartósított élelmiszer (1) tea (3) technológia (1) tej (142) tejföl (3) tejpor (5) tejtermék (26) termelői piaci ár (294) Tesco (3) testápoló (1) testsúly (1) tészta (2) Tirol (8) tisztítószer (1) TNS (12) tojás (102) Tolnatej (1) torma (20) tökmagolaj (1) tönkölybúza (6) Törökország (5) tréning (7) túró (2) tyúk (56) uborka (43) Ukrajna (3) Unilever (2) üdítőital (8) üzletek (14) üzletválasztás (5) vaj (7) vállalkozás (81) válság (7) vásárlás (51) Vásárlóerő Index (1) védjegy (6) vega (1) vegán (2) vendéglátás (2) VHT (1) videó (34) világ (499) Visegrádi (1) víz (2) vonalkód (1) Voralberg (7) vörös káposzta (19) vöröshagyma (59) WHO (1) Wien (5) zab (3) zeller (34) zene (1) Zimbo (1) zöldbab (14) zöldborsó (20) zöldhagyma (19) zöldség (85) Zöldségek Zöldfüzete (19) zsír (4) zsiradék (1)

Tudástár Archívum