2018. január 23.

6 indok arra, hogy a helyi élelmiszer-rendszerek majd helyettesítik ipari modellünket Amerikában


A helyi, közösségi alapú élelmiszer-rendszer biztosan nem új ötlet. Ez egyszerűen egy olyan elképzelés, amelyet a jelenlegi globális élelmiszer-rendszer egyre növekvő közbiztonsági aggályaira válaszul újraértékelnek. 

Amikor én az 1940-es és a korai 1950-es években felnőttem Missouri állam keleti részén, a családunk élelmiszer rendszere lényegében helyi volt. Azt hiszem, az élelmiszereink közel 90 százaléka vagy a gazdaságunkból származott, vagy lakásunktól számítva kevesebb, mint 50 mérföldön belül volt megtermelve és feldolgozva. Voltak helyi konzervgyárak, húscsomagolók és lisztőrlő malmok, hogy kiszolgálják az élelmiszerboltokat és a vendéglőket helyi élelmiszer termékekkel. Az évek múltával a helyi konzervgyárak, húscsomagolók és malmok azokba az óriási agráripari tevékenységekbe épültek be, amelyek uralják a mai globális élelmiszer rendszereket. Szupermarketek és gyors élelmiszer láncok helyettesítik a kis családi (mom-and-pop) élelmiszerboltokat és éttermeket.

Kétlem, hogy ma sok olyan közösség van az Egyesült Államokban, amely élelmiszereinek több mint 10 százalékát helyi forrásokból szerzi be, mivel hivatalos becslések szerint a helyi élelmiszerek az összes élelmiszer-értékesítésnek kevesebb, mint 5 százalékát teszik ki. Becslések szerint az Egyesült Államokon belül az élelmiszerek útja az előállítástól a fogyasztásig átlagosan 1200 és 1700 mérföld közötti távolságot tesz ki. Az Egyesült Államokban eladott élelmiszerek több mint 15 százaléka importból származik, ezen belül a gyümölcsök több mint 50 százaléka, a zöldségek több mint 20 százaléka más országokból érkezik. Az Egyesült Államok mezőgazdasági jövedelmének több mint 30 százaléka a más országok felé irányuló mezőgazdasági exportból származik. Gyerekkorom helyi élelmiszer rendszere globális élelmiszer rendszerré alakult át. Ezeknek a változásoknak legnagyobb része egy 40 éves periódus alatt, a késői 1950-es évek és a késői 1990-es évek között ment végbe.

Ma egy másik átalakulás közepette vagyunk.

A helyi élelmiszer mozgalom a változás fő élvonala, amely végül átalakítja az amerikai élelmiszer-rendszert az ipari/ globálisból a fenntartható/helyivé. A mozgalom élvonalában a bioélelmiszerek vannak, amelyeknek a fogyasztása az 1990-es években évente 20 százalékkal növekedett a 2008-as gazdasági válságig. Ezt követően a bioélelmiszerek évenkénti eladása 10 százalék körül stabilizálódott. A bioélelmiszer piac 2005-ben 43,3 billió dollárt ért el, ez a teljes US piac több mint 5 százaléka. Ma a biogyümölcsök és zöldségek a gyümölcs és zöldségpiac több mint 10 százalékát igénylik. Mivel a bioélelmiszerek az élelmiszerpiacok főáramába kerültek, sok fogyasztó a helyi gazdálkodókhoz fordult, hogy élelmiszerük feddhetetlenségét biztosítsák. Megszületett a helyi élelmiszer mozgalom.

Hogyan jutottunk ide

A helyi élelmiszermozgalom megértése érdekében fontos megérteni a modern organikus mozgalom megszületését. A bioélelmiszer mozgalom eredete az 1960-as évek elején a természetes élelmiszerek irányában indult mozgalomban gyökerezett, ami az amerikai mezőgazdaság iparosításának elutasítását jelentette. A második világháború után az ipari háború támogatása céljából kifejlesztett műszaki és kémiai technológiákat az ipari mezőgazdaság támogatásához igazították. A "vissza a földhöz" jelszó értelmében az emberek úgy döntöttek, hogy létrehozzák saját élelmiszer-rendszerüket. Saját élelmiszereket készítettek, élelmet vásároltak egymástól, és kialakították az első szövetkezeti élelmiszervásárló klubokat és a bioélelmiszer boltokat.

Nem csak a szintetikus műtrágyákkal és kártevőirtó szerekkel kapcsolatos egészségügyi és környezeti kockázatok miatti aggodalmak voltak az egyedüli okok, amelyek az organikus élelmiszertermeléshez vezettek. Az emberek kialakították és táplálják az egymással és a földdel szembeni gondoskodás iránt érzett elkötelezettség érzését. Az organikus gazdálkodás filozófiája mélyen beágyazódott a közösségükbe. Ezeknek az élelmiszertermelő és gazdálkodó úttörőknek az ökológia épp úgy az életük része volt, mint az élelmiszer előállítás módja.

Az organikus gazdálkodás és élelmiszertermelés az amerikai társadalom figyelmének peremén maradt addig, amíg a környezetvédelmi mozgalom a társadalom főáramába nem került, és a tudomány meg nem erősítette a kémiai szerektől függő, ipari mezőgazdasággal kapcsolatos környezeti és közegészségügyi kockázatokat. Mivel a bioélelmiszerek népszerűsége nőtt, az organikus anyagok végül a fő szupermarketekbe költöztek. A szintetikus agrokémiai anyagok és élelmiszer-adalékanyagok használatának korlátozását kivéve, a bioélelmiszerek egyre inkább hagyományos ipari élelmiszereknek tűntek.

Azok a fogyasztók, akik aggódtak az ipari mezőgazdaság ökológiai és társadalmi következményei miatt, elkezdték keresni a helyi gazdálkodókat, hogy biztosítsák ételeik ökológiai és társadalmi integritását. 1994 és 2015 között a gazdálkodók piacainak száma 1 755-ről csaknem 8 476-ra nőtt. A 2012-es USDA mezőgazdasági adatok szerint 12 000 CSA (közösségi támogatott mezőgazdaság), és becslések szerint 50 000 gazdálkodó értékesít közvetlenül a fogyasztóknak. Sok gazdálkodó, aki organikus termelési gyakorlatot használ, nem törődik az organikus tanúsítvánnyal. Vevőik tudják ezt és bíznak bennük, hogy „jó ételeket” készítenek.

A lokális élelmiszer-mozgalom újabb fejlesztését a helyi gazdálkodók több-gazdaságos hálózatai jelentették. A hálózatok élelmiszer-szövetségek, szövetkezetek, együttműködések vagy élelmiszer-csomópontok lehetnek. A Helyben Termesztett (Grown Locally), az Idaho Bounty, a Viroqua Food Coop, a Kedvelt Családi Gazdaságok) (Good Natured Family Farms) és az Oklahoma Élelmiszeripari Szövetkezet (Oklahoma Food Cooperative) a példái az általam ismert élelmiszer hálózatoknak. Ezeknek a szövetségeknek a mérete pár tucatról pár száz gazdálkodóig terjed. A Nemzeti Jó Élelmiszer Hálózat (National Good Food Network) több mint 300 "élelmiszer-csomópontot" sorol fel - bár nem tudok garanciát vállalni a sikerükre vagy a hitelességükre.

Miért része a helyi étel egy nagyobb mozgalomnak, amely most "mindent megváltoztathat"

A helyi élelmiszer mozgalom olyan decentralizált és szétszóródott, hogy nem lehet pontosan megbecsülni a mozgalom méretét és fontosságát. Az USDA becslése szerint a mezőgazdasági termelők által értékesített helyi élelmiszer értéke 2015-ben 9 milliárd dollár. Ez a szám nem tükrözi a mezőgazdasági termelők által a helyi éttermeknek vagy kiskereskedőknek értékesített élelmiszerek "kiskereskedelmi értékét". Gyakorlatilag bárhová megyek, új helyi élelmiszer-kezdeményezéseket fedezek fel.

A helyi élelmiszermozgalom is olyan sokrétű, hogy nehéz különbséget tenni azok között, akik elkötelezték magukat az ökológiai és társadalmi integritás iránt, valamint megkülönböztetni azokat, akik egyszerűen csak egy másik nyereség lehetőségét látják a helyi élelmiszerekben. Az élelmiszer-csomópontokat általában olyan szervezetekként definiálják, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára, hogy egyedi termelésüket összegyűjtsék olyan piacok kiszolgálása érdekében, amelyek nagyobbak, mint amiket egyedül ki tudnának szolgálni. Nyilvánvaló, hogy a helyi élelmiszer-mozgalom jövője attól függ, hogy képesek-e "méretezni" a növekvő fogyasztószám kiszolgálásához idomulva. Ha azonban a mezőgazdasági termelők a termelés növelésének folyamatában veszélyeztetik ökológiai és társadalmi integritásuk megtartását, akkor kevéssé fognak különbözni azoktól az ipari gazdálkodóktól, akik olyan ételeket állítanak elő, amelyeket sok ügyfelük megpróbál elkerülni.

Például, a Fortune Magazin (Fortune Magazine) egy nemrégiben megjelent cikke szerint kezdődik a „Nagy hús háború” ("The Big Meat War"): „A fő csomagolt élelmiszert előállító  vállalatok egyedül tavaly 4 milliárd dollárt vesztettek a piaci részesedésből, mivel a vásárlók a friss és organikus élelmiszer alternatívák felé fordultak." A cikk mesterséges színezékeket és ízfokozó anyagokat, konzerválószereket, növényvédő szereket, növekedési hormonokat, antibiotikumokat és genetikailag módosított organizmusokat sorol fel, amelyek miatt a fogyasztói aggodalmak növekednek. Mindezek az aggályok közvetlenül vagy közvetetten az ipari élelmiszer-termeléshez, így az ipari mezőgazdasághoz is, kapcsolódnak. Az organikus mozgalom legalább megpróbálja kezelni ezeket az aggályokat. A cikk rávilágít, hogy az óriás élelmiszergyártó és kiskereskedelmi vállalatok hogyan próbálják új pozícióba helyezni szervezeteiket a mozgalomhoz való illeszkedés céljából, vagy legalábbis megpróbálják minimálisra csökkenteni piaci részesedésük veszteségét.

A helyi élelmiszer mozgalom ugyanakkor még nagyobb kihívást jelent az ipar fennálló állapotához képest, mint a természetes és az organikus élelmiszermozgalmak, bár az „organikus” nyilvánvalóan sokkal jelentősebb címke vagy jellemzés, mint a „helyi”. Az ipari élelmiszerek helyiek valakinek, valahol. Azonban a legtöbb ipari termelő, vagyis a hagyományos árutermelők, tudatában vannak, hogy nem tudják eladni helyben az összes árujukat, sőt akár annak jelentős részét sem. Egyszerűen túl nagyok és túlságosan specializáltak. A nagy nyersanyaggyártóknak olyan ipari feldolgozóknak és forgalmazóknak kell eladniuk, amelyek hasonlóképpen túl nagyok ahhoz, hogy a helyi piacokra támaszkodjanak. A nagy ipari szervezetek természetüknél fogva "nem helyi" piacoktól függenek és a "nem helyi" piacokon kell versenyezniük.

Fenntarthatóság, bizalom és az ipari élelmiszerek valódi költségei

A piackutatás szerint a fogyasztók elsősorban arra törekednek, hogy a frisség, íz és tápérték miatt helyi élelmiszereket vásároljanak. Az emberek megtanulták, hogy a szállított élelmiszerek általában nem olyan frissek és zamatosak, és valószínűleg nem olyan táplálóak, mint a frissen leszedett, helyben termesztett élelmiszerek, amilyeneket a mezőgazdasági termelők piacán, a közösségi gazdálkodók piacán és más helyi piacokon vásárolnak. Sokan úgy vélik, hogy a helyi élelmiszerek biztonságosabbak, mivel nagyobb valószínűséggel készülnek ökológiai módon, vagy legalábbis növényvédő szerek vagy génmódosított összetevők nélkül. A hús, tej vagy tojás esetén a hormonok vagy antibiotikumok jelenléte jelenti a leggyakoribb aggodalmakat. A legtöbb helyi termelő, akik helyben értékesítenek, megérti azoknak a problémáit, akik helyi élelmiszereket vásárolnak, és megpróbálják kezelni azokat az aggályokat, amelyekkel az ipari élelmiszer-rendszer nem foglalkozik.

Ennek fejében a helyi élelmiszereket vásárolók gyakran említik azt a vágyukat, hogy gazdaságilag támogassák a helyi gazdálkodókat, és segítsenek erősebb helyi gazdaságok és közösségek létrehozásában. A helyi és ipari élelmiszertermelés általános összehasonlításán alapuló becslések szerint a helyi piacok számára termelt élelmiszerek körülbelül négyszer annyi dollárral járulnak hozzá a helyi gazdaságok bevételéhez, mint az ipari élelmiszertermelés céljából termelt áruk. Ez azt jelenti, hogy a helyi élelmiszerek népszerűsége és a helyi élelmiszerek előállításának ösztönzése nem csak közgazdaságtani jelentőségű.

Az emberek hajlamosak a "helyi gazdálkodójuk"-ra úgy tekinteni, hogy azok nemcsak "jó ételeket" termelnek, hanem jó szomszédok, jó közösségi tagok és a föld jó szolgái is. Egyes szakértők megkérdőjelezhetik a helyi vásárlással kapcsolatosan a társadalmi, ökológiai és önzetlen gazdasági motívumok fontosságát. Azonban az a tény, hogy a helyi élelmiszerek egyértelműen előtérbe kerültek válaszul az organikumok egyre jobban látható iparosodásának hatására, ezt másként magyarázza. Az amerikaiak "helyi vásárlással" megpróbálják visszaállítani az "élelmiszer-rendszerük"-be vetett bizalmat. Emiatt, és egyébként is, az olyan gazdálkodók, akik elsősorban a nyereségük vagy a gazdasági helyzetük által motiváltak, valószínűleg nem lesznek sikeresek a helyi piacokon. Végül az ilyen gazdálkodók ügyfelei látják majd, hogy ezek az élelmiszerek kevésbé különböznek az ipari élelmiszerektől, és ennek megfelelően értékelik azokat.

Talán a legfontosabb az, hogy a helyi élelmiszer-mozgalom nem csupán az ipari élelmiszerek elutasítását jelenti, hanem a jövő alapvetően jobb élelmiszer-rendszerének egy új jövőképét is. Elképzelek egy olyan időt, amikor minden közösségnek meglesz a maga helyi, közösségi alapú élelmiszerrendszere. A közösségek nem lesznek "önellátóak" az élelmiszertermelésben, hanem elsőbbséget élveznek a helyi gazdálkodóktól származó helyi élelmiszerek megvásárolásakor, a helyi gazdálkodók pedig elsőbbséget adnak a helyi piacoknak. Elsőbbséget élveznek azok a mezőgazdasági termelők, akik gazdasági ügyleteken keresztül személyes kapcsolatot tartanak helyi ügyfeleikkel. A bizalom és a feddhetetlenség fenntartása érdekében, a mezőgazdasági piacok közti személyes kapcsolatok, a gazdaságban történő eladások, a rendszeres gazdaságlátogatások, vagy a helyi élelmiszer fesztiválok kevésbé személyes gazdasági tranzakciókat hangsúlyoznak. Az ilyen közösségi alapú élelmiszerrendszerek elsődleges célja az lenne, hogy olyan helyi minőségbiztosítási és integritás garanciát biztosítsanak, amely közös társadalmi és etikai értékeken alapul.

Úgy vélem, hogy egy új és jobb élelmiszer-rendszer a mai helyi élelmiszer-hálózatokból - szövetségekből, szövetkezetekből, személyes kapcsolódású élelmiszer-csomópontokból és más innovatív kapcsolatokból jön létre. A szkeptikusok azonban azt kérdezhetik: vajon valóban lehetséges-e egy új helyi, közösségi alapú élelmiszer-rendszer, amely helyettesíteni tudná az aktuális, vállalatirányítású ipari élelmiszerrendszert? Amikor ezt a kérdést feltettem magamnak, a válaszom következetesen igen. Meggyőződésem, hogy ez a változás lehetséges, bár nem vagyok olyan naiv vagy idealista, hogy azt gondolnám, az átalakulás gyors vagy egyszerű lesz.
Miért hiszem, hogy ilyen változás lehetséges?

Hat ok, amiért a helyi élelmiszer-rendszerek helyettesítik majd a vállalati irányítású, ipari modellt

Először, ahogy korábban említettem, a fiatalkorom helyi, közösségi alapú élelmiszer-rendszerétől a mai ipari-globális élelmiszer-rendszerig minden rendszerben éltem. Az átmenet nagy része az utóbbi 1900-as években mintegy 40-50 év alatt zajlott le. Úgy vélem, hogy ma a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés új organikus/helyi/fenntartható élelmiszer-rendszerei előbbre tartanak, mint az 1950-es évek elején a gazdálkodás és az élelmiszertermelés ipari rendszerei. Emlékszem még a gőzgépre, amely fát fűrészelt a gimnáziumban, és amely az egyik helyről a másikra költözött. Ez volt a korai ipari mezőgazdaság. Arra is máig emlékszem, ahogy anyám átadta a "bevásárló listá"-ját a vidéki boltunkban egy pult mögötti embernek, aki kiválasztotta a listán szereplő elemeket a polcokról, a hordókból és a húsok közül, a kívánságnak megfelelően lemérte és csomagolta, a csomagokat egy papírzsákba tette a heti élelmiszer számlánkkal együtt. Nem voltak szupermarketek. Egyetemista koromban láttam az első gyorséttermet (fast food) - egy McDonalds-ot.

Másodszor, abban az időben jóval kevesebb ok volt arra, hogy a gazdálkodás és az élelmiszer-termelés rendszerét megváltoztassák, mint ma. Az 1950-es években a gazdálkodás megváltoztatásának legfőbb indítéka a mezőgazdaságban a fizikai munka és a robotolás csökkentése volt, valamint az, hogy a mezőgazdasági termelőket felszabadítsák a növekvő ipari gazdaság gyárai és irodái számára. Az élelmiszer-feldolgozás és - elosztás változásait úgy tervezték, hogy megszüntessék a háztartási munka robot részét, hogy így az ételkészítés gyorsabb és kényelmesebb legyen. Az ipari mezőgazdaság az előállítás költségeinek csökkenését, az éhezés megszüntetését is jelentette a mindenki számára megfizethető és elérhető „jó étel” előállítása által.

Nemes kísérlet volt, de nem működött. Ma több ember van az Egyesült Államokban, akit az "élelmiszer-bizonytalanság" jellemez, mint volt az 1960-as években. Az amerikai gyermekek több mint 20 százaléka él élelmiszer-bizonytalan otthonokban. Ezen kívül az Egyesült Államokat járványszerűen gyötrik az étrendből következő megbetegedések, például az elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegség és különböző rákbetegségek. Az iparszerű élelmiszer-rendszer eltávolíthatta a gazdálkodás és a házimunka robotjának nagy részét, de nem szüntette meg az éhséget és az alultápláltságot. Nem akarom szidni a dolgot, de egy ipari élelmiszer-rendszer nem fenntartható. A fenntarthatóság az a képesség, hogy valami megfeleljen a jelen igényeinek, anélkül, hogy csökkentené a jövő lehetőségeit. Az iparszerű mezőgazdaság nyilvánvalóan nem tudta kielégíteni a jelen alapvető élelmiszer-szükségleteit.

Az ipari mezőgazdaság szisztematikusan csökkenti a jövő generációinak a lehetőségeit is, mivel szennyezi a környezetet, veszélyezteti a közegészséget, kimeríti és elpusztítja azokat a természeti és humán erőforrásokat, amelyeknek hosszú távú mezőgazdasági produktivitást kell támogatniuk. Az iparszerű mezőgazdaság problémái a rendszerből következnek, beleivódtak a szakosodott, gépesített, nagyszabású, ipari termelési rendszerbe. Az ipari rendszerek gazdasági hatékonyságát kevés, rosszul fizetett ember alkalmazásával érik el, eközben a természet és a társadalom környezeti és társadalmi költségeit felületesen ítélik meg. Ezek a problémák nem kezelhetők a rendszer alapvető megváltoztatása nélkül.

Harmadszor, nem szabad visszatérnünk a múltbéli gazdálkodás vagy házimunka robotjához annak érdekében, hogy elég jó, megfizethető és mindenki számára elérhető ételeket kapjunk. Az új, megfelelő méretű mechanikai és elektronikus technológiák új lehetőségeket kínálnak az "élelmezésbiztonság" biztosításához a természet vagy a társadalom integritásának romlása és a jövő lehetőségeinek csökkentése nélkül. A mikroszámítógépekben - beleértve a laptopokat, tableteket és az okos telefonokat - használt alapvető fogalmak egyformán alkalmazhatók a szántóföldi növények termesztésére, feldolgozására, betakarítására, feldolgozására és egészségesebb, tápláló élelmiszerek készítésére. Mindössze arra a vízióra van szükségünk, hogy lássuk a képességet és az ösztönzést arra, hogy létrehozzuk azt, ami egy másik jövőhöz szükséges.

Értelmes munka, technológia és a következő generáció

A mezőgazdaságban alkalmazott megfelelő méretű technológiák közé tartozik a hordozható elektromos kerítés, amely forradalmasította a fenntartható, kisméretű, emberséges, füves és szabadtartású állat- és baromfitenyésztés lehetőségét. A kézi és kis traktorral hátul húzott szántó és betakarító gép csökkenti a kimerítő munkát, valamint a kis méretben termelt organikus, helyi szántóföldi növények ökológiai, helyi és közvetlen forgalmazásának költségeit. Az ilyen technológiák piaca egyre növekszik a helyi élelmiszer-mozgalom növekedésével. Az "emberi léptékű" gazdálkodási és marketingtechnológiák értékesítése közeledik ahhoz a ponthoz, ahol gazdaságilag vonzó lesz több feltalálónak és a kisméretű berendezések gyártóinak - új technológiákat alkalmazva.

Utazásaim során sok olyan fiatallal találkozom, akik az "emberi léptékű" gazdálkodást választják életmódjuknak. Nemrég rábukkantam egy blogra a Nemzeti Fiatal Gazdálkodók Szövetsége (National Young Farmers Coalition) honlapján. Így kezdődik: „Szeretnél gazdálkodó lenni? Ez nagyszerű hír, mert sokkal több termelőre van szükségünk! Azonban vannak bizonyos dolgok, amelyekről tudnod kell, mielőtt belemerülsz...” A blog szerzője egy fiatal gazdálkodónő, aki több mint tíz éve tevékenykedik partnerével az északnyugati régióban. Öt dolgot nevezett meg, amelyet bárkinek, aki mezőgazdasági termelő akar lenni, figyelembe kell vennie:

1. A gazdálkodás valóban kemény, nagyon kemény. (Hadd hangsúlyozzam még egyszer...)
2. A gazdálkodók nem csak gazdálkodók (sok más dolgot is kell csinálniuk).
3. A gazdálkodás veszélyes lehet. (A gazdálkodó megsérülhet)
4. A pénzcsináláshoz pénzre van szükség (különösen a gazdálkodáshoz).
5. Ez a legjobb munka, amit valaha is végezhetsz.

A blogíró a következőket írja: "Szeretnél teljesen elégedett lenni és azt érezni, hogy elvégezteted a munkádat? Éjjel letéve a fejed tudni, hogy olyan dolgot csinálsz, ami segít a bolygón és az embertársaidon? Semmi más nem kielégítőbb, mint egy alapvető szükségletet – élelmiszer – kielégíteni. Imádom, amit csinálok, és nem érdekel semmi más - fájdalmas izmok, pénzügyi kockázatok és egyéb dolgok”.

A jövő

Egy "emberi méretű" gazdaságban lehetőség van jó gazdasági életet teremteni. Egy nemrégiben tartott torontói (Kanada) konferencián találkoztam egy fiatal házaspárral, Jean-Martin Fortier-vel és feleségével, Maude-Hélène Desroches-sal. Hektáronként több mint 100 ezer dollárt keresnek egy 1,5 hektáros bolgárkertészetben (eladásra termelő kert), mintegy 60 százalékos árbevétellel. Több mint egy évtizede gazdálkodnak és mára oda jutottak, hogy Jean-Martin Maude-Helene-re hagyja a gazdálkodás legnagyobb részét miközben egy oktatási gazdálkodási projekten dolgozik, hogy segítsen más fiataloknak megtanulni, hogyan lehet jó életet élni farmerként céljukat vagy a hívást követve.

Jean-Martin új mezőgazdasági projektjének, a Ferme des Quatre-Temps-nak célja annak bemutatása, hogy "a diverzifikált kisüzemi gazdaságok regeneratív és gazdaságilag hatékony mezőgazdasági gyakorlatok felhasználásával, jobb étkezési minőségű élelmiszereket és jövedelmezőbb gazdaságokat teremthetnek”. Jean-Martin írja: "Ha van olyan dolog, amit az éveim során gazdálkodóként megtanultam, az az, hogy ha nekifogunk megváltoztatni a mezőgazdaságot, ezzel egy időben kell, hogy legyen egy gazdaságunk is. Amire szükségünk van, az az, hogy más emberekhez hasonlóan csak odamenjünk, és csináljuk a dolgunkat”.

Ami a házimunka robot részének a megszüntetését illeti, híres szakácsok azt sugallják, hogy a legízletesebb, tápláló ételek általában nagyon az alapokra támaszkodó és gyakran minimális előkészítést igényelnek, amikor közvetlenül a helyi gazdálkodók mezőiről és legelőjéről érkeznek. Továbbá, megfizethető konyhai technológiák állnak rendelkezésre, amelyek sokkal jobban megkönnyítik az alapvető élelmiszer-előkészítést, mint az volt az anyám idejében. Az Egyesült Államokban az élelmiszerekre elköltött összes dollár több mint 80 százalékát nem magára az élelmiszerre, hanem feldolgozásra, szállításra, csomagolásra, reklámozásra, előkészítésre és kiskereskedelemre költik.

Nem tudjuk kiküszöbölni az éhséget azzal, hogy helyben elérhető jó, minimálisan feldolgozott, csomagolatlan, nem reklámozott élelmiszereket készítünk és segítünk az embereknek megtanulni az egészségre és a táplálkozásra jó ételek kiválasztását és elkészíteni az élelmiszert saját maguknak. Az emberek megtalálják a módját, hogy minőségi időt töltsenek a családjukkal a semmiből elkészítve az ételt, ha felismerik a "gyors, kényelmes és olcsó" ipari élelmiszerek valódi költségeit.

Negyedszer, és ez talán a legfontosabb, hogy az új digitális technológiák lehetővé teszik az értelmes, "személyes" kapcsolatok kifejlesztését és fenntartását a gazdálkodók és más emberek között, akiknek közös elkötelezettségük a jó, egészséges, finom és tápláló, fenntarthatóan előállított élelmiszerek előállítása. Nyilvánvaló, hogy a digitális kommunikáció elősegítheti a személyes elszigeteltséget; de az e-mail, a szöveges üzenetküldés és a tweetelés segíthet közeli személyes barátok és a még szorosabb személyes kapcsolatok  megtartásában. A digitális technológiákat már használják helyi, közösségi alapú élelmiszer-hálózatok létrehozására és fenntartására, amelyek fenntartható megoldásokat kínálnak sokkal több helyi fogyasztó számára, mint ami a piacokon vagy a CSA-kon keresztül lehetséges. Ugyanilyen fontos, hogy a digitális alapú helyi élelmiszer-hálózatok segíthetnek a helyi embereknek megtalálni a hasonló gondolkodású gazdák teljes körét és kapcsolatban maradni azokkal, akik elkötelezték magukat, hogy helyi fogyasztóikat fenntarthatóan előállított élelmiszerekkel lássák el.

Úgy gondolom, hogy a jövő helyi közösség-alapú élelmiszer-hálózatai a helyi élelmiszerek rendszeres otthoni szállításait működtetik majd, még kényelmesebben és még hozzáférhetőbben. A kiskereskedelem - beleértve az élelmiszerek kiskereskedelmét is - alapvetően és gyorsan változik. Az Amazon készletének összértéke nemrégiben felülmúlta a Walmart teljes készletének értékét, bár a Walmart még mindig sokkal nagyobb részt képvisel a teljes kiskereskedelmi eladásokban. Szemmel láthatólag minden nagy kiskereskedő, beleértve az élelmiszer-kiskereskedőket, küzd a web alapú piacok kialakításáért. Az élelmiszer-házhozszállítási programok - így a Blue Apron és a Hello-Fresh – kövezhetik ki a helyi élelmiszer-rendszerhez vezető utat, amely legalább egy házhozszállítási lehetőséget foglal magában. A helyi élelmiszer-hálózatoknak természetes gazdasági előnyük van a helyben termesztett élelmiszerek helyi házhozszállításában. A szupermarketek és éttermek, amelyek elkötelezettek helyi közösségeik támogatásában, valószínűleg fokozni fogják erőfeszítéseiket, hogy a jövőben jelentős szerepet töltsenek be a helyi élelmiszer-hálózatokban. Azonban, a kihívás az lesz, hogy fenntartsák az ökológiai és társadalmi integritás ízét, amely a személyes kapcsolatokból származik.

"Szükségünk van arra az érzésre, hogy amit teszünk helyes és jó."

Ötödik oka lehet az új és jobb élelmiszer-rendszerben való hitnek az, hogy a helyi élelmiszermozgalom egy nagyobb mozgalom része, amely végül "mindent meg fog változtatni".
A Hartman Csoport, az élelmiszer- és italgyártás vezető iparági tanácsadója nemrégiben 10 fő trendet azonosított az Amerikai Egyesült Államok élelmiszer kiskereskedelmében és megállapította, hogy "az egészség, a wellness és a fenntarthatóság kezd azonos irányt követni a legprogresszívebb élelmiszer-kiskereskedelmi és élelmiszer-ellátási üzletekkel. A fogyasztók látják, hogy a konvergencia a figyelemről, az integritásról és a hitelességről szól."

A jó hír az, hogy az élelmiszer-rendszer átalakulása csak egy része, bár fontos része a társadalmi átalakulásnak, ami mint egész a tudatosságról, az integritásról és a hitelességről szól. A nem fenntartható társadalmunkon belül elkezdjük tudatosítani a nem fenntartható gazdaság tüneteinek széles skáláját. Ahogy reagálunk a nemzeti és globális kihívásokra, mint például a természeti erőforrások kimerülése, az éghajlatváltozás, a haldokló óceánok, a fajok kihalása, a társadalmi igazságtalanság és a gazdasági egyenlőtlenség, gazdálkodási és élelmiszer-termelési rendszerünkben megteremtjük a feltételeket az alapvető változásokhoz.

A közvélemény növekvő nyomása végül megváltoztatja az állami politikát, beleértve a mezőgazdasági és élelmiszer-politikát. Az elmúlt 50 év gyakorlatilag minden főbb mezőgazdasági politikája és élelmiszer-politikája segítette és támogatta az amerikai mezőgazdaság iparosítását és az amerikai élelmiszer-rendszer globalizálódását. E politikák egyszerű eltávolítása jelentős előrelépést jelentene. A támogató állami politikákkal a globálisból a helyire, valamint az ipariból a fenntartható fejlődésre való áttérés a fokozatostól a robbanásig terjedhet. A meglévő mezőgazdasági és élelmiszer-politikák helyi élelmiszereket támogató politikákkal való helyettesítése hosszú távon oda vezethet, hogy "mindent megváltozik" az amerikai élelmiszerek és a gazdálkodás terén.

Úgy vélem, hogy a gazdálkodásra és az élelmiszertermelésre való motiváció végső soron az "élelmezésbiztonság" és az "élelmiszer-szuverenitás" között kell haladjon - amely magában foglalja az élelmiszerbiztonság "alapvető emberi jogként" való kezelését. A közösségeknek nem kell várniuk a szövetségi politikákban bekövetkezett változásokra.

A helyi közösségekben élő emberek elkötelezhetik magukat annak  biztosítására, hogy a közösség minden tagja hozzáférjen az elég "jó ételhez", az egészséges, aktív életmód támogatásaként. Javasoltam a "közösségi élelmiszer-szolgáltatások" létrehozását a helyi gazdálkodók jogi és fizikai infrastruktúrájának biztosítására, megosztani a közösség tagjaival való elkötelezettséget, hogy helyi élelmiszerbiztonságot nyújtsanak - az önkormányzatot használva ehhez a kollektív gazdasági eszközökkel biztosítására. A közösségi hálózatokba vetett bizalom személyes kapcsolatai nemzeti és globális élelmiszerhálózatokat hozhatnak létre a közös társadalmi értékeken keresztül és létrehozhatnak egy közös etikai elkötelezettséget a jelen és a jövő fenntarthatóságának kielégítésére. Ez az utolsó oka annak, hogy hiszek abban, hogy a gazdálkodás és az élelmiszer-termelés új, fenntartható jövője lehetséges.

Úgy gondolom, hogy az emberek ráébrednek a személyes kapcsolatok és erkölcsi kötelezettségvállalások szükségességére, amelyeket a helyi közösségi alapú élelmiszer-hálózatokban fejlesztenek ki. Egyre jobban felismerik, hogy az anyagi gazdasági érdekekre való törekvés, beleértve a gyors, olcsó és kényelmes ételek iránti keresletet, nem hozott számunkra nagyobb elégedettséget vagy boldogságot. Végül ráébredünk arra a tényre, hogy nemcsak anyagi lények, hanem társadalmi és erkölcsi lények is vagyunk.

Természetesen szükségünk van az élet gazdasági szükségleteire - élelmiszer, ruházat, fedezék, egészségügyi ellátás - mindarra, ami pénzzel megvásárolható. De társadalmi lények is vagyunk, és szükségünk van más emberekkel való kapcsolatra olyan okok miatt, amelyeknek semmi köze nincs ahhoz, hogy gazdasági értéket kaphassunk cserébe. Szükségünk van arra, hogy gondoskodjunk és rólunk gondoskodjanak, szeressünk és szeretve legyünk. Erkölcsi lények vagyunk, és szükségünk van arra, hogy érezzük az élet célját és értelmét. Szükségünk van egy olyan érzésre, hogy amit teszünk fontos, helyes és jó. A föld gondozása nem áldozat; ez ad az életnek értelmet – ez fontos. Egy új, fenntartható és helyi élelmiszer-rendszer létrehozása a jövőre nézve nemcsak arról szól, hogy jobb módja lehet az emberi szervezet táplálásának, hanem az emberi szív és lélek táplálásáról is szól. Hiszek abban, hogy a spirituális ébredés, amely a helyi élelmiszermozgalmat vezeti, végül "mindent megváltoztat". Az ilyenfajta ébredésben mindig van remény.

Forrás: In These Times, 2017. május 
Fordította: Damján Marianna, az Élelmiszerklub Alapítvány önkéntese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kulcsszavak

1% (2) 2005 (20) 2006 (21) 2007 (62) 2008 (104) 2009 (71) 2010 (7) 2011 (161) 2012 (1002) 2013 (403) 2014 (309) 2015 (306) 2016 (261) 2017 (142) 2018 (34) adalékanyag (3) áfa (3) áfonya (3) agrárium (196) Agrármonitor (6) akciós újság (16) AKI (811) Aldi (9) alkohol (10) állat (50) állateledel (4) alma (60) Amazon (3) Amerika (75) AMI (41) ár (41) árak (24) árbevétel (28) Argentina (3) árpa (15) ásványvíz (15) AT REL (32) Auchan (2) Ausztrália (4) Ausztria (135) bab (32) bárány (41) baromfi (135) bébiétel (1) befőzőszer (1) BellResearch (1) bimbóskel (1) bio (37) birsalma (4) BMI (1) bodza (3) bogyósok (4) Bonduelle (1) bor (129) borjú (18) borsó (18) Borsodi (1) brokkoli (10) BSI (59) Bulgária (1) Bunge (3) burgonya (60) búza (100) büfé (1) CBA (1) cékla (26) cereália (1) Chile (2) cikória (1) címke (7) Ciprus (1) Coca-Cola (1) convenience (1) Coop (1) cukkini (3) cukor (41) cukorka (3) cukorrépa (7) Csehország (5) cseresznye (26) csirke (80) csokoládé (8) csomagolás (10) Dánia (1) Danone (1) decilisek (1) Dél-Afrika (4) Destatis (6) dezodor (1) diétás (1) digitális (3) dió (38) direkt marketing (1) diszkont (1) divat (1) dohányzás (1) Dreher (1) Drogerie Markt (1) e-szám (1) EAFRD (9) édesítőszer (2) édesség (14) Édességgyártók Szövetsége (3) éel (1) EFKO (1) ÉFOSZ (1) egres (8) eladáshely (1) élelmiszer (285) élelmiszer-biztonság (16) élelmiszeripar (17) Élelmiszerklub Alapítvány (60) előadás (1) előírás (16) energiaital (5) eper (28) Erasmus+ (28) értékesítés (2) ételízesítő (2) Étkezési szokások (1) étolaj (5) EU (15) EUFIC (14) Európai Unió (215) fagylalt (4) Fanta Trendriport (3) Fehér Könyv (1) fehérrépa (1) feldolgozás (1) felmérés (2) felvásárlási ár (741) Female Farmers (19) fenntartható fejlődés (2) fenntarthatóság (4) férfiak (1) fesztiválok (1) fiatalok (44) foglalkozás (1) fogyasztás (52) fogyasztói ár (36) fogyókúra (2) fokhagyma (42) Franciaország (11) Fresfel (1) Frischeparadies (1) friss (11) friss húskészítmények (5) Frutura (1) funkcionális élelmiszer (2) fűszerek (5) fűszerpaprika (5) gabona (60) galamb (5) gasztronómia (5) gesztenye (13) gesztenyekrém (1) GKI (2) gomba (30) Google (1) görögdinnye (23) Görögország (2) grafikon (1) Greenpeace (1) Gutes vom Bauernhof (1) GVH (3) gyártók (3) gyerekek (5) gyorsfagyasztott (3) gyümölcs (78) gyümölcslé (12) HACCP (1) hal (7) háztartási vegyiáru (1) háztartások (8) Heineken (1) helyi (1) Heumilch (1) hipermarket (2) Hofer (4) Hogyan készítsük (1) Hollandia (3) honlap (1) Horvátország (2) hungarikum (1) Hungary-Meat (2) Hungrana (3) hús (13) húskészítmények (5) húsvét (6) IAASTD (1) ICG (1) idősek (1) import (2) innivaló (2) interjú (1) Internet (10) Interspar (3) intervenció (1) Ipsos (1) irányelv (13) iskola (1) ital (2) jeges tea (1) jégkrém (11) joghurt (5) jövedelem (3) juh (47) K+F Konzervkutató (1) kacsa (61) kajszibarack (19) kakaó (1) kakas (21) kampány (1) káposzta (49) karácsony (5) karalábé (34) karfiol (43) Kärnten (2) kávé (7) kecske (18) kefír (1) keksz (5) kelbimbó (13) kelkáposzta (20) keményítő (1) kenyér (11) képzés (13) kereskedelem (70) kereskedelmi márka (10) kereskedő (1) kereső szavak (1) kertészet (11) készétel (1) ketchup (1) kézműves (6) kiadások (4) Kidcomm (1) kínai kel (13) kiskereskedelmi cenzus (2) Kiskereskedelmi Index (47) kistermelő (160) kommunikáció (2) konzerv (1) Kopint-Tárki (7) kozmetikum (1) köles (2) környezetbarát (3) körte (46) közétkezés (1) közterület (1) KSH (1368) kukorica (106) KutatóCentrum (1) külkereskedelem (22) Label Rouge (1) láncok (13) Ländle (2) lángos (1) Lekkerland (1) lekvár (4) lencse (15) Lengyelország (4) leves (1) LGV (1) liba (61) Lidl (7) liszt (4) (1) logisztika (1) Macedónia (1) magyar (20) mák (21) malac (8) málna (15) malomipari termék (2) Málta (1) mandula (15) margarin (5) marhahús (77) márka (70) márkahűség (2) marketing (78) Mars (2) Masmi (1) MÁSZ (1) MÉ Magyar Élelmiszerkönyv (38) MÉBiH (14) média (2) MÉDOSZ (1) meggy (26) méh (5) Merkur (3) Metro (1) méz (48) mezőgazdaság (9) mikulás (1) mobil telefon (1) Mogyi (1) mogyoró (13) Müller (1) müzliszelet (1) Nagy-Britannia (6) Nagybani Piac (5) nápolyi (1) napraforgó (18) naspolya (1) nektarin (6) Németország (83) nemzetközi (5) Nestlé (2) Nielsen (61) nők (25) nrc (2) nyomonkövethetőség (3) nyugdíjasok (2) nyúl (29) OÉTI (3) október (4) olaj (3) olajos növény (4) Olaszország (7) online (3) Oroszország (12) öko (17) ökológia (1) ökotermékek (3) Örményország (1) őstermelő (4) őszibarack (26) padlizsán (12) palacsinta (1) paleo (1) pálinka (1) pályázat (33) Pápai Hús (1) paprika (51) paradicsom (57) paraj (1) parasztgazdaság (29) pazarlás (3) pékség (1) péksütemény (10) pénzügy (12) Penny Market (4) petrezselyem (25) pezsgő (4) piac (9) piackutatás (5) Pick (3) piskóta (2) Piszkei Öko (1) plakát (2) Planet Retail (1) póréhagyma (16) Portugália (3) POS (1) PR (1) praliné (1) PricewaterhouseCoopers (2) Progresszív magazin (12) pulyka (64) puszdeli (1) PWC (8) rágcsálnivaló (1) Reál (1) reggeli csemegék (2) regionális (10) reklám (4) rendezvény (8) repce (4) Research International Hoffmann (1) retek (26) Rewe (3) ribizli (7) Riceland (1) ringló (3) rizs (5) Románia (10) Rondo (1) rozs (12) rövid ellátási lánc (33) sajt (26) saláta (28) sárgabarack (20) sárgaborsó (10) sárgadinnye (18) sárgarépa (45) sertés (89) sertéshús (71) SGS (11) ShopperTrends (3) Sikertermék (1) Slow Food (2) Small Food Business (47) (2) sóska (20) sör (20) Spanyolország (9) Spar (5) spárga (23) spárgatök (16) spenót (27) Steiermark (4) Stilton (1) Sutterlüty (1) sűrített tej (1) sütőipari termék (2) sütőtök (1) Svájc (2) Svédország (1) szabadalom (1) szabadidő (1) szaloncukor (1) szamóca (18) száraz tészta (2) szarvasmarha (53) szeder (5) szénatej (2) Szerbia (2) Szilasfood (2) szilva (21) Szinapszis (1) színezék (1) Szlovákia (16) Szlovénia (1) szója (13) Szonda Ipsos (14) szőlő (20) találkozó (18) tanulmány (15) tápérték (1) táplálkozás (18) Tárki (1) tartósított élelmiszer (1) tea (3) technológia (1) tej (142) tejföl (3) tejpor (5) tejtermék (26) termelői piaci ár (294) Tesco (3) testápoló (1) testsúly (1) tészta (2) Tirol (8) tisztítószer (1) TNS (12) tojás (102) Tolnatej (1) torma (20) tökmagolaj (1) tönkölybúza (6) Törökország (5) tréning (7) túró (2) tyúk (56) uborka (43) Ukrajna (3) Unilever (2) üdítőital (8) üzletek (14) üzletválasztás (5) vaj (7) vállalkozás (81) válság (7) vásárlás (51) Vásárlóerő Index (1) védjegy (6) vega (1) vegán (2) vendéglátás (2) VHT (1) videó (34) világ (499) Visegrádi (1) víz (2) vonalkód (1) Voralberg (7) vörös káposzta (19) vöröshagyma (59) WHO (1) Wien (5) zab (3) zeller (34) zene (1) Zimbo (1) zöldbab (14) zöldborsó (20) zöldhagyma (19) zöldség (85) Zöldségek Zöldfüzete (19) zsír (4) zsiradék (1)

Tudástár Archívum